"Az igazi csendben látni fogod, hogy az elme minden megmozdulása mögött olyan gondolatok állnak, amelyek valójában nem igazak, és amelyeket csupán a meggyőződés tesz valóssá. A gondolatok csak átsuhannak a tudaton. Önmagukban erőtlenek, gyengék. Csak akkor kelnek életre, ha beléjük kapaszkodsz, és átitatod őket a hit erejével.
A csendbe csak saját szabályai szerint léphetünk be. Oda a semmin kívül nem vihetünk magunkkal semmit. Ott csupán senkik lehetünk, valakik sosem. A belépés egyszerű, a semmi azonban a lehető legmagasabb ár, amit csak fizethetünk. Ez ugyanis legszentebb vagyonunk. Szép sorban lemondunk eszményeinkről, meggyőződéseinkről, szívünkről, testünkről, elménkről, még a lelkünkről is. Az utolsó dolog, amit odaadunk, az a semmi. Ehhez azért ragaszkodunk annyira, mert valahol nagyon mélyen tisztában vagyunk vele, hogy semmi-létünk a legdrágább kincsünk. Csupán a semmi képes belépni a csendbe. Lényünk többi része mind nem létező kapukat dönget, és ezáltal örökre kint reked. Amint azonban bármilyen elvárás vagy vágy fogalmazódik meg bennünk a csenddel szemben, máris újra kívül kerülünk rajta."
"És az elme nekimegy a Csendnek,
toporzékol, dörömböl.
Nem érti,
hogy senki sem léphet be
a sugárzó Sötétbe,
a tiszta és mosolygó Semmibe."
Remek kép és szép írás
VálaszTörlésKöszönöm Zoli.
VálaszTörlés