2010. jún. 14.



Néhány napja egy igazán kedves ajándékot kaptam Bobától, aki a Született tehetség elnevezésű vándordíjat nekem adta tovább. Hihetetlen jó érzés volt a sorait olvasni, hiszen ha fotókról és érzésekről beszélünk, számomra az a legtöbb, amit rajta keresztül láthatok.

Én is továbbadom most ezt a díjat, mégpedig Balogh Zolinak. Azért neki, mert olvastam az oldalán, hogy ő még soha semmilyen díjat nem nyert, így most ezzel az aprósággal szeretnék neki örömet szerezni. Bevallom nehezemre esik már jó ideje akár egy sort is írni, úgy érzem minden hamissá válik, ami gondolattá majd betűkké formálódik. Azért igyekszem összekapni magam egy pár mondat erejéig. Szóval hogy miért is Zoli/képei. Mert nem igazán az, akivel/amivel igazán azonosulni tudok. Sokat tanultam tőle, hálás vagyok hogy az életem egy olyan szakaszában ismerhettem meg, amikor nagy szükségem volt rá, hogy mindazt amit fejben már tudtam, a valóságban is gyakorolhassam.

Akárhogy is, egy biztos, olyasvalakihez kerül a díj, akinek a tehetségéhez kétség sem fér.:)



Puszi Zoli

1 megjegyzés:

  1. Köszönöm szépen Gabi,nagyon örültem neki:-)

    Neked fölösleges mástól ellesni dolgokat.A te utad ott van már rég a képeidben:-)

    Puszi

    VálaszTörlés